Közel egy millióval kevesebben látták ezt a részt mint az évadpremiert, de jelentem, bánhatják! Daniel Cerone zsenialitását akár Aaron Sorkin-éhoz is lehetne hasonlítani, a rész írója ugyanis teljesítette feladatát: kitűnően mutatta meg, milyen lenne Patrick Jane lánya, ha az a bizonyos sorozatgyilkos nem öli meg. Ez a rész is, hasonlóan mint az előző, nem a gyilkosság felderítésére ment ki, de mégis sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett rá, mint a hasonló koncepcióval ellátott epizódok. A dialógusok élvezetesek voltak, Patrick Jane megint teázott, és Lisbon újra szóba került, úgy! 

Mikor Jane először belépett az áldozat konyhájába elfogott valami déjà vu, és tényleg a konyha, a teázás, és maga a hangulat nagyon hasonlított a pilot epizódhoz (azaz a legelső). Most viszont a dolog vége nem az lett, hogy a feleség lepuffantotta a férjét, hanem Jane (akkor még nem tudtuk mitől) valami fura világba került. Pohár törik, baj nincs. Talált egy nyulat, ami elszaladt valami Skandináv famíliához, ott is egy szép virágoskerthez. Sosem gondoltam volna, hogy valami kábítószer hatása alatt beszélget majd a lányával, de nagyon tetszett a szituáció. Mint az is, ahogy Jane elképzelte a  saját kis külön világát a "drog" hatása alatt, a bejárónővel, a hangyákkal, a gyémántcsiszolóval és persze a feledhetetlen a mentőautós jelenettel. 

Már a rész látta nélkül tudtam, Jane és képzeletbeli lánya párbeszédeiben feltűnik majd Red John, és nagyon vártam, hogy Jane-t lánya, Charlotte, egy kicsit helyre tegye. 

Charlotte: "Miért dolgozol egyáltalán a CBI-nak?"

Jane: "Tudod, miért. Hogy elkapjam Red Johnt."

Charlotte: "Jó, mindegy."

Jane: "Ezt meg hogy érted? "Jó, mindegy"? "

Charlotte: "Őszintén szólva, apa, kicsit ijesztő és furcsa a rögeszméd.

Jane: "Mindent érted teszek. És édesanyádért."

Charlotte: "Igen, és sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de... értünk már semmit nem tehetsz. Hidegen hagy minket, hogy mi történik Red Johnnal. Halottak vagyunk."

Érdekes volt ez a párbeszéd, de kíváncsi leszek, hogy lesz e valamelyest hatással Jane-re, hisz ezt igazából a saját tudatalattija mondta, tehát még nem tudja, de már felfogta azt, hogy a családján már nem tud sehogy sem segíteni. Ha elkapja Red John-t, csakis önmagának lesz elégtétel.

A rész másik érdekessége Lisbon és Jane kapcsolata volt. Még a kórházban Jane elmesélte Charlotte-nak, hogy egyvalaki ismeri igazán az pedig Lisbon. Majd mikor majdnem elkötött egy mentőautót, Jane tudatosította Teresa-ban, hogy nyugodtan hívhatja Patrick-nek! Ez elég mókás volt, mint ahogy egy pár dialógus Jane és lánya között, amikben rendszerint kiderült, Charlotte nem esett messze a fájától...

Jane: "Szóval... a lányom vagy. Legalábbis ahogy elképzellek felnőttként."

Charlotte: "Megfelelek az elvárásoknak?"

Jane: "Túl cserfes vagy."

Charlotte: "Ezt tőled örököltem."

Örülök, hogy újra egy igazán kiváló részt nézhettem végig, amit ha pontoznák akkor biztos maximális lenne! A rész végéről pedig csak annyit, hogy elég kíváncsi leszek ezzel kapcsolatban a következő epizódokban...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.