Ha még emlékeztek rá, ez év nyarán Ashley Gable bejelentette az akkor még nem hivatalos hírt, hogy a sorozatnak már biztos, hogy nem csak 5. hanem 6. évada is lesz. Örülünk, Vincent is örül, de azért ennek a döntésnek is biztos van valamilyen hátsó szándéka. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ez a döntés magában hordozza azt, hogy a 6. évaddal véget ér a széria. Ezt a felvetést támasztja alá az 5. évad első fele vagy 10 része, ahogy tetszik. Az előző évadokhoz képest most nincs olyan, hogy 5 részenként feljön a Red John-szál, hanem most arról beszélünk, hogy minden részben jelen van valamelyest. Szóval van miről diskurálnunk a tovább mögött...

Az évad első része, a The Crimson Ticket, kicsit zavaros volt akár Jane lelki állapota, de azért így is kitettek magukért a készítők. 

"Nem robbant akkorát mint számítottuk, de egy elég érdekes nyitányon vagyunk túl, elkezdődött az 5. évad. Igaz kicsit kiszámítható volt az egész, és ha valaki sok krimit néz, már az első pillanattól tudhatta a gyilkos kilétét, de valahogy a Red John szál miatt nem is foglalkoztunk ezzel, és végeredménybe egy kifejezetten élvezhető epizódot tudhatunk magunk mögött."

Vélekedtünk így a rész láttán, de talán így visszagondolva kicsit erős volt. Hisz, ha egy jó filmre vagy sorozatra gondolunk, akkor először az emlékezetes jelenetek ugranak be, és ez a rész aztán bővelkedett az ilyenekben. Gondoljunk csak az FBI és CBI között zajló "bokszmeccsre", az FBI megtévesztésére, Jane üveggolyós trükkjére vagy Jane és Lorelei bizalmi játékára amit Lisbon egyenes adásban hallgatott le. Többek közt ezek a jelenetek érzékeltették az FBI és a CBI közti évszázados konfliktust és a karakterek labilis  érzelmi állapotát, ami nem csoda azok után, hogy Red John sokadjára kicsúszott a markukból, viszont lett egy foglyuk aki nem nagyon akart beszélni, ja és még elveszítettek egy ügynököt. Aztán a végére még jött a nagy felsülés, mármint Jane-nek, hogy Loreleit az FBI elrabolta. FBI-CBI 1-1

Aztán pedig jött a Devil's Cherry, ami visszahozta Jane lányát és tovább mélyítette Patrick és Teresa kapcsolatát...

Közel egy millióval kevesebben látták ezt a részt mint az évadpremiert, de jelentem, bánhatják! Daniel Cerone zsenialitását akár Aaron Sorkin-éhoz is lehetne hasonlítani, a rész írója ugyanis teljesítette feladatát: kitűnően mutatta meg, milyen lenne Patrick Jane lánya, ha az a bizonyos sorozatgyilkos nem öli meg. Ez a rész is, hasonlóan mint az előző, nem a gyilkosság felderítésére ment ki, de mégis sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett rá, mint a hasonló koncepcióval ellátott epizódok. A dialógusok élvezetesek voltak, Patrick Jane megint teázott, és Lisbon újra szóba került, úgy! 

A fenti sorokat rögtön az epizód megtekintése után írtam ki magamból, mert ilyen fantasztikus epizódot talán még nem láttam az 5 évad alatt. A készítők rögtön az elején visszautaltak a pilotra, és a tea, akárcsak a Charles Bronson harmónikája, a rész kulcsszimbólumává vált, ami képes Jane-nek visszahozni rég meghalt lányát. A tea más univerzumba kalauzolt mind Jane-t, mind a nézőket. Érdekes volt látni az elképzelt   gyémántcsiszolót és a valódit, a Jane és a lánya közt zajló párbeszédeket, azt hogy az alma nem esett messze a fájától, vagy azt mikor Jane kioktatja Lisbon-t, hogy nyugodtan hívhatja Patricknek. Aki figyelt, az emlékszik arra a mondatra is amiben Charlotte tájékoztatja apját, hogy a Red John utáni hajsza mit sem ér...

Charlotte: "Miért dolgozol egyáltalán a CBI-nak?"

Jane: "Tudod, miért. Hogy elkapjam Red Johnt."

Charlotte: "Jó, mindegy."

Jane: "Ezt meg hogy érted? "Jó, mindegy"? "

Charlotte: "Őszintén szólva, apa, kicsit ijesztő és furcsa a rögeszméd.

Jane: "Mindent érted teszek. És édesanyádért."

Charlotte: "Igen, és sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de... értünk már semmit nem tehetsz. Hidegen hagy minket, hogy mi történik Red Johnnal. Halottak vagyunk."

De mint tudjuk még a lánya szava sem győzte meg Jane-t arról, hogy letegyen Red John felkutatásáról, ráadásul pont most, hogy az aduász a kezében van. 

A 3. részre, ami a Not One Red Cent volt, azért már egy kicsit leengedhettünk, kicsit nyugisabb volt a dolog, de azért megint visszajött a két nyomozóiroda közötti ellentét, és továbbra is megmaradt az írók élénk fantáziája, ennek eredményeként Jane egy gyógycipőben furikázott az epizód végéig. 

Nos, egy hulla aki olyan gyorsan pakolta a 100-as kötegeket, hogy már az feltűnő volt. Nekünk egyértelmű volt, hogy ő a tégla, Jane-nek pedig csak-csak eszébe jutott. Az ügyet az FBI akarta eredetileg vinni de valahogy Gabe Mancini ügynököt megtudta győzni Lisbon. Kissé túl könnyen meghátrált az FBI, azok után amit Jane csinált, szóval ezt a Gabe gyereket akár már Red John társnak is titulálhatnánk, de azért még várjunk vele. Azt nem tudom, hogy miért közeledett ennyire Lisbon felé: azért mert tényleg Red John embere, vagy szimplán azért mert tetszik neki Lisbon. Na mindenesetre kíváncsi leszek ennek a dolognak a végkifejletére.

Írtam a rész akkori kibeszélőjébe, és most többet nem is fűznék ehhez, hanem lezárnám a féléves visszatekintőnk első felvonását, hamarosan jön a következő! 

Komoróczy Tibor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.