A 13. dühös ember nem egy esküdtszék tagja, hanem egy hajléktalan gyilkos volt, a főnök pedig elég hülye ahhoz, hogy  Patrick Jane élete végéig szívassa. Tóth László elemzését a tovább mögött olvashatjátok.

4x4-ring-around-the-rosie-19673.jpg

Rendszeres olvasóink megfigyelhették a kritikákban, hogy gyakran inkább a részek mögötti, a főszálhoz jobban tartozó, a karakterek fejlődésével kapcsolatos dolgokat próbálom kiemelni és így a gyilkosságok történetével nem foglalkozok gyakran túl sokat. Ezen most változtatni fogok, mivel mai terítéken lévő epizódunk inkább egy külön kis gyilkossági történet volt, nem haladt benne igazán semmi, a semmiről pedig nem túl könnyű írni.
Egyedül az új főnök karakterének megismertetése volt, ami talán megalapozhatja a következő részek történéseit. Nem igazán tudtam negatív vagy pozitív szereplők közé sorolni, mivel elég összetett személyiséget ismerhettünk meg benne. Kicsit talán a rossz tulajdonságai kerekedtek még most felül: nem bízott Jane-ben, kissé arrogáns módon viselkedett és bürokrata módon állt hozzá az ügyekhez, illetve nem igazán mert új dolgokat, szokatlan módszereket kipróbálni. Remélem, hogy ha nem is alapvető tulajdonságaiban, de talán kicsit változik majd az idő során és pozitív szereplőként tarthatjuk majd számon (persze csak ha nem ölik meg, nem kennek rá valamit, nem helyezik át, stb… ami már-már „szokás” a CBI főnökei közt).
A rövid karakter-kritika után pedig akkor jöjjön a rész kritikája is. Kicsit furcsának találtam, hogy Jane mennyire megérezte a gyilkos kilétét. Nem igazán tudtam eldönteni később a „gyanús alak”-ról hogy lehet tényleg ő a gyilkos, vagy csak egy szerencsétlen, enyhén depressziós emberről van szó, de ez így volt jó, hiszen ezzel teremtettek egy kis bizonytalanságot. Még egy gyengepont volt, de lehet csak számomra, az pedig az agresszív hajléktalan, akit le is fényképeztek. Mi történt vele? Miért nem vizsgálták meg az ő részét is? Keveredhetett volna kicsit több gyanúba is esetleg, vagy elvarhatták volna jobban az ő részét a történetben. Talán még a fordulatot hiányoltam, nem igazán hökkentem meg semmin most, de jó jelenetek azért voltak benne, ha nem is sok, de megfelelő mennyiségű. Gondolhatunk itt Cho lövészetére, a főnök és Jane közti beszélgetésekre és párbeszédekre és én kifejezetten szerettem a lerobbant, hajléktalan énekes részeit, mert nem volt túl csöpögős, de éppen elég megható.
Összességében elmondható, hogy jó rész volt ez is (bár hát melyik nem az?), de nem igazán emelkedett ki semmivel a többi közül az új karakteren kívül.

A bejegyzés trackback címe:

https://the-mentalist.blog.hu/api/trackback/id/tr934646227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása